⒈ 精深博大。
⒈ 精深博大。
引《晋书·华轶传》:“才学精博,道行优备。”
唐 王勃 《别卢主簿序》:“吾儕服其精博,时议称其典要。”
清 张之洞 《读HRef=https://www.qijian.info/list/guren2/ target=_blank class=infotextkey>古人HRef=https://www.qijian.info/list/wenji/ target=_blank class=infotextkey>文集》:“读《昭明文选》宜看注, 李善 注最精博。”